Egy réten voltam. Gyönyörű volt. Ahogy a napfény játszadozva megvilágította, és szebbnél szebb virágok lepték el a földet amerre csak néztem. A háttérben halk madárcsiripelés is hallatszott. Szinte tökéletes volt.Túl tökéletes hogy igaz legyen. És milyen igazam volt?
Nehézségek árán de sikerült elérnem a telefonomat. Amint kikapcsoltam az ébresztőmet már dőltem is vissza, de az álom még se akart jönni a szememre. Pedig imádok álmodni. Ébren, aludva vagy akár a legelképesztőbb esetekben is. 10 percnyi próbálkozás után beláttam hogy ez nem fog menni. Se így se úgy. Ásítozva elbotladoztam a fürdőig majd elkészültem a mai napra az Akadémián. A lakótársaimnak most még nincs órájuk ezért próbáltam minél halkabban eljönni otthonról. Két lakó társam: Madyson és Lucy. Testvérek akik Brooklyn-ból jöttek szerencsét próbálni. Szüleik teljes mértékben ellenzik hogy " holmi táncos zenész legyen belőlük aki összevissza ugrál néhány száz dollárért". Azon voltak hogy minél magasabb rangú iskolába járjanak, és hogy jogot tanuljanak majd elmenjenek ügyvédnek vagy bírónak.
Viszont a két lány mást akart. Szüleik ellenére eljöttek, megvalósítani az álmaikat. Két feltörekvő csillag akikre még sok kihívás vár. Mondom én a bölcs aki szintén eljött Londonból hogy neki vágjon az
ismeretlennek.két lány egy testvérség két különböző világ. Ellentéte egymásnak. Míg Lucy-nek hosszú barna egyenes haja van addig Madyson fél hosszú göndör szőke hajjal rendelkezik. Lucy a csendes mindig két lábbal a földön álló, mikor nővére az álmodozó vakmerő típus. Én pedig valahol a kettő között, az arany közép úton botladozok. Álmokat kergetünk mind, ismeretlen úton járunk a homályban egyenlőre a fény felé de kitudja mit hoz számunkra a holnap. Madyson gitározik és dráma szakra jár. Lucy zongorázik és dalokat ír, míg én táncolok és dobolok. A ritmus az én szenvedélyem. Olyan mint a drog. Egyszer elkezded sose tudod abba hagyni. Ösztönösen érzed mikor merre kell mozdulnod. És ilyenkor úgy érzem amikor táncolok akkor tudom igazán kifejezni önmagam. Ha magabiztos vagyok, vagy dühös, vagy törékeny. Hogy én hogyan kerültem ide New Yorkba? Ilyen messze a családomtól és Londontól? Az álmok vezettek ide vagy egy érzés hogy menekülnöd kell amíg bírsz,
minél hamarabb?Nem tudom.Egy személy aki sokat ártott én nekem még akkoriban,de hisz szinte még gyerekek voltunk, és néha még még most is annak érzem magam. Egy gyerek aki elfutott a problémák elöl és most nem találja helyét a világban.....
(Neharagudjatok rövidke lett nagyon de még mindig gondolkodom
hogyan tovább:)meg még bevezető az alap sztori ez.:) Egy kis ajándék : nekem ez ad mindig ihletet : http://www.youtube.com/watch?v=0NKUpo_xKyQ&feature=relmfu
+ Képek.:)
Ellie:
Madyson :
Lucy :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése