Novella 2./1

Sziasztok egy többrészes novellával fogok folytatni ) Ez is Rob és saját szereplős lesz. Remélem tetszeni fog:) és komikat, pipákat ne feledjétek :) puszi

Robert Szemszög:

Vége. Bármilyen szomorú is kimondanom de vége, ezt a filmet is befejeztem, pedig biztos vagyok benne, hogy ez lett a kedven történetem. Talán mert akit alakítottam annyira független volt és szabad, hogy már szinte irigyeltem. Miután túlestünk a sok gratulálción és kézfogáson, gyűrődten, és fáradtan de végre kijöttünk a forgatássról. Dean-nel a nyomomban elindultunk vissza a szállodába, hogy mi is végre pihenjünk. Amennyi álom volt szememben a kocsiban már egy negyede se,az ágyban, ezért csak forgolódni tudtam, és mível van egy nyughatatlan elmém ami sose hagy nyugodni, így folyamatosan csak kattogott az agyam. Mindig ott kötöttem ki, hogy hogyan kerülte én ide. Belegondolva akkor minden mennyivel mássabb volt....és talán jobb is. 4éve. 4 éve hogy elválaltam a Edward Cullen szerepét. Elválaltam? Nem!.Akkor még szinte sóvárogtam a szerepért hogy az enyém legyem. Most már viszont producerek és kiadók tömkelegétől kapok felkéréseket, hogy szerepeljek egy-egy filmükben., szinte úszok a lehetőségekben. Amikor megkaptam a szerepet már akkor éreztem hogy valami új közeleg, ami mindent megváltoztat, hogy ez lessz talán az éltem legnagyobb fordulópontja.Voltak már kissebb- nagyobb szerepeim mint például amikor Cedric Digory-t kellet megformálnom az egyik Harry Potter filmben. Nem volt egy olyan "különlegesen" áttörő alakításom de élveztem, hogy egy másik ember bőrébe bújhatok, ha csak egy kis időre is.Próbálom a szerepeimet is a legváltozatosabban válogatni, de ebben nagyon hátráltat, hogy mindenki Edward karakterével hasonlít össze és eszerint azonosít. Hiába szerepelek bármilyen jól akármilyen nevezetes filmben, akkor is mindig én maradok Edward Cullen. A szerep ami annyi új lehetőséget nyitott az életemnek, annyit is zárt be számomra. Szó szerint. Úgy érzem olyan vagyok akár egy rab, akit nem engedik, hogy lássa a világot.Már nem mehetek ki az utcára kedvem szerint mert szinte minden sarkon vagy paparazzi ,vagy egy őrült lány csoport, akik arra várnak, mikor teszem ki a lábam a hotel-ból. Nekem nem rajongókkal van bajom, vagyis csak azzal, hogy akaratom ellenére úgy fogdosnak mintha a tulajdonuk lennék, és úgy ráncigálnak mint egy minaret bábút. Az életvidám, pozitív sráccból csináltak egy magába fordult magányosat. Már nem is tudom mikor ittunk utoljára a srácokkal egy jót, csak úgy.Vagy csak sétáltam, mert ehhez volt kedvem. Lehet, hogy már a fél világot bejártam a sikereknek köszönhetően.De azokról is csak annyit tudok elmondani melyik hotelnak szebb a lakosztálya.A családommal is egyre kevesebbet tudok találkozni, vagy csak beszélni.Hiába vagyunk a nővéreimmel mindannyian Los Angelesben, ha nincs időnk egymásra sose, hogy tudjunk találkozni. E fajta gondolatok kavarogtak a fejemben, de fő az az volt, hogy elértem a célom : Elismertek mint színészt, szeretnek ,rajonganak értem, álmaim munkáját végezhetem, de milyen áron...Majd elnyelt az állom és belecsöppentem abba a világba ahol menekvést találom, vagy most kivételesen nem.

"- Ne kérlek várj!- ragadtam meg a kezénél. Nem lehet így vége, nem mehet el így.

- Mire Mégis, mire? - kérdezte sírós hangon, amitől a a szívem szúrt.

- Had magyrázzam, meg! Nem úgy van...

- Ahogy gondolom- Fejezte be helyettem is és közben egy megvető pillantással mért végig. - Nem érdekell a magyarázkodásod, csak hagyj békén és enyi, kész.Nem kérek többet elég volt. Azt szeretném, hogy minden olyan legyen mint mielőtt megismertelek volna.

- De..

- Nem akarom, hogy tovább...folytassuk ezt a egészet. Csalódtam benned Pattinson. Hányszor mondtad, hogy szeretsz a szemembe, de ezek csak mind üres, kimondott szavak voltak számodra.

- Nem! Ellie, kérlek csak egy esélyt! Egyet! Had mondjam el.

- Minek, hogy újra belém tapossál, és megalázz mindenki előtt? - fakadt ki magából. De érvei igazak voltak, és undorottam magamtól amiért ezt tettem vele.

- Sajnálom!Sajnálom de nem volt más választásom!- suttogtam a végét, de sikerült meghallania.

- Mindig van választásod. Mindig! Már túl késő, csak kérlek erre a kis időre hagyj még békén.

- Kis időre? - kérdeztem értetlneül.

- Igen. Arra a két hétre.

Két hét? Mi ? Elmegy? Azt nem teheti, nem,nem hagyhat itt. Azt nem engedem.

- Miért? Hova? Miattam nem menj el kérlek!

- Nem csak miattad, hanem mert végre úgyérzem, hogy sikerült valamit elérnem. Felvettek a New York-i Zene és tánc akadémiára. Tegnap délután közölték velem a nagy hírt.

Sokkolva álltam előtte. Miért? Miért? New York. Egy másik város, kontinens, messze tőlünk, tőlem..

- Nem kérhetlek, hogy mondj le az álmaidról miattam. Nem erre nem.

- Hiába kérnél. - Mondta határozott hangon, hideg tekintettel.- Hát akkor viszlát. - és ezzel kilépet az ajtón és ahogy ő fogalmazta, az életemből is..."

Zihálva, izzadtan ébredtem. Újra. Újra átéltem azt a pillanatot. Sok év után ismét a felszínre vetődött életemnek egy nagyon fontos darabja: Ellie.