Novella 2./2. rész

Ellie Szemszög.

Egy réten voltam. Gyönyörű volt. Ahogy a napfény játszadozva megvilágította, és szebbnél szebb virágok lepték el a földet amerre csak néztem. A háttérben halk madárcsiripelés is hallatszott. Szinte tökéletes volt.Túl tökéletes hogy igaz legyen. És milyen igazam volt?

Nehézségek árán de sikerült elérnem a telefonomat. Amint kikapcsoltam az ébresztőmet már dőltem is vissza, de az álom még se akart jönni a szememre. Pedig imádok álmodni. Ébren, aludva vagy akár a legelképesztőbb esetekben is. 10 percnyi próbálkozás után beláttam hogy ez nem fog menni. Se így se úgy. Ásítozva elbotladoztam a fürdőig majd elkészültem a mai napra az Akadémián. A lakótársaimnak most még nincs órájuk ezért próbáltam minél halkabban eljönni otthonról. Két lakó társam: Madyson és Lucy. Testvérek akik Brooklyn-ból jöttek szerencsét próbálni. Szüleik teljes mértékben ellenzik hogy " holmi táncos zenész legyen belőlük aki összevissza ugrál néhány száz dollárért". Azon voltak hogy minél magasabb rangú iskolába járjanak, és hogy jogot tanuljanak majd elmenjenek ügyvédnek vagy bírónak.

Viszont a két lány mást akart. Szüleik ellenére eljöttek, megvalósítani az álmaikat. Két feltörekvő csillag akikre még sok kihívás vár. Mondom én a bölcs aki szintén eljött Londonból hogy neki vágjon az

ismeretlennek.két lány egy testvérség két különböző világ. Ellentéte egymásnak. Míg Lucy-nek hosszú barna egyenes haja van addig Madyson fél hosszú göndör szőke hajjal rendelkezik. Lucy a csendes mindig két lábbal a földön álló, mikor nővére az álmodozó vakmerő típus. Én pedig valahol a kettő között, az arany közép úton botladozok. Álmokat kergetünk mind, ismeretlen úton járunk a homályban egyenlőre a fény felé de kitudja mit hoz számunkra a holnap. Madyson gitározik és dráma szakra jár. Lucy zongorázik és dalokat ír, míg én táncolok és dobolok. A ritmus az én szenvedélyem. Olyan mint a drog. Egyszer elkezded sose tudod abba hagyni. Ösztönösen érzed mikor merre kell mozdulnod. És ilyenkor úgy érzem amikor táncolok akkor tudom igazán kifejezni önmagam. Ha magabiztos vagyok, vagy dühös, vagy törékeny. Hogy én hogyan kerültem ide New Yorkba? Ilyen messze a családomtól és Londontól? Az álmok vezettek ide vagy egy érzés hogy menekülnöd kell amíg bírsz,

minél hamarabb?Nem tudom.Egy személy aki sokat ártott én nekem még akkoriban,de hisz szinte még gyerekek voltunk, és néha még még most is annak érzem magam. Egy gyerek aki elfutott a problémák elöl és most nem találja helyét a világban.....

(Neharagudjatok rövidke lett nagyon de még mindig gondolkodom

hogyan tovább:)meg még bevezető az alap sztori ez.:) Egy kis ajándék : nekem ez ad mindig ihletet : http://www.youtube.com/watch?v=0NKUpo_xKyQ&feature=relmfu

+ Képek.:)

Ellie:

Madyson :

Lucy :

Novella 2./1

Sziasztok egy többrészes novellával fogok folytatni ) Ez is Rob és saját szereplős lesz. Remélem tetszeni fog:) és komikat, pipákat ne feledjétek :) puszi

Robert Szemszög:

Vége. Bármilyen szomorú is kimondanom de vége, ezt a filmet is befejeztem, pedig biztos vagyok benne, hogy ez lett a kedven történetem. Talán mert akit alakítottam annyira független volt és szabad, hogy már szinte irigyeltem. Miután túlestünk a sok gratulálción és kézfogáson, gyűrődten, és fáradtan de végre kijöttünk a forgatássról. Dean-nel a nyomomban elindultunk vissza a szállodába, hogy mi is végre pihenjünk. Amennyi álom volt szememben a kocsiban már egy negyede se,az ágyban, ezért csak forgolódni tudtam, és mível van egy nyughatatlan elmém ami sose hagy nyugodni, így folyamatosan csak kattogott az agyam. Mindig ott kötöttem ki, hogy hogyan kerülte én ide. Belegondolva akkor minden mennyivel mássabb volt....és talán jobb is. 4éve. 4 éve hogy elválaltam a Edward Cullen szerepét. Elválaltam? Nem!.Akkor még szinte sóvárogtam a szerepért hogy az enyém legyem. Most már viszont producerek és kiadók tömkelegétől kapok felkéréseket, hogy szerepeljek egy-egy filmükben., szinte úszok a lehetőségekben. Amikor megkaptam a szerepet már akkor éreztem hogy valami új közeleg, ami mindent megváltoztat, hogy ez lessz talán az éltem legnagyobb fordulópontja.Voltak már kissebb- nagyobb szerepeim mint például amikor Cedric Digory-t kellet megformálnom az egyik Harry Potter filmben. Nem volt egy olyan "különlegesen" áttörő alakításom de élveztem, hogy egy másik ember bőrébe bújhatok, ha csak egy kis időre is.Próbálom a szerepeimet is a legváltozatosabban válogatni, de ebben nagyon hátráltat, hogy mindenki Edward karakterével hasonlít össze és eszerint azonosít. Hiába szerepelek bármilyen jól akármilyen nevezetes filmben, akkor is mindig én maradok Edward Cullen. A szerep ami annyi új lehetőséget nyitott az életemnek, annyit is zárt be számomra. Szó szerint. Úgy érzem olyan vagyok akár egy rab, akit nem engedik, hogy lássa a világot.Már nem mehetek ki az utcára kedvem szerint mert szinte minden sarkon vagy paparazzi ,vagy egy őrült lány csoport, akik arra várnak, mikor teszem ki a lábam a hotel-ból. Nekem nem rajongókkal van bajom, vagyis csak azzal, hogy akaratom ellenére úgy fogdosnak mintha a tulajdonuk lennék, és úgy ráncigálnak mint egy minaret bábút. Az életvidám, pozitív sráccból csináltak egy magába fordult magányosat. Már nem is tudom mikor ittunk utoljára a srácokkal egy jót, csak úgy.Vagy csak sétáltam, mert ehhez volt kedvem. Lehet, hogy már a fél világot bejártam a sikereknek köszönhetően.De azokról is csak annyit tudok elmondani melyik hotelnak szebb a lakosztálya.A családommal is egyre kevesebbet tudok találkozni, vagy csak beszélni.Hiába vagyunk a nővéreimmel mindannyian Los Angelesben, ha nincs időnk egymásra sose, hogy tudjunk találkozni. E fajta gondolatok kavarogtak a fejemben, de fő az az volt, hogy elértem a célom : Elismertek mint színészt, szeretnek ,rajonganak értem, álmaim munkáját végezhetem, de milyen áron...Majd elnyelt az állom és belecsöppentem abba a világba ahol menekvést találom, vagy most kivételesen nem.

"- Ne kérlek várj!- ragadtam meg a kezénél. Nem lehet így vége, nem mehet el így.

- Mire Mégis, mire? - kérdezte sírós hangon, amitől a a szívem szúrt.

- Had magyrázzam, meg! Nem úgy van...

- Ahogy gondolom- Fejezte be helyettem is és közben egy megvető pillantással mért végig. - Nem érdekell a magyarázkodásod, csak hagyj békén és enyi, kész.Nem kérek többet elég volt. Azt szeretném, hogy minden olyan legyen mint mielőtt megismertelek volna.

- De..

- Nem akarom, hogy tovább...folytassuk ezt a egészet. Csalódtam benned Pattinson. Hányszor mondtad, hogy szeretsz a szemembe, de ezek csak mind üres, kimondott szavak voltak számodra.

- Nem! Ellie, kérlek csak egy esélyt! Egyet! Had mondjam el.

- Minek, hogy újra belém tapossál, és megalázz mindenki előtt? - fakadt ki magából. De érvei igazak voltak, és undorottam magamtól amiért ezt tettem vele.

- Sajnálom!Sajnálom de nem volt más választásom!- suttogtam a végét, de sikerült meghallania.

- Mindig van választásod. Mindig! Már túl késő, csak kérlek erre a kis időre hagyj még békén.

- Kis időre? - kérdeztem értetlneül.

- Igen. Arra a két hétre.

Két hét? Mi ? Elmegy? Azt nem teheti, nem,nem hagyhat itt. Azt nem engedem.

- Miért? Hova? Miattam nem menj el kérlek!

- Nem csak miattad, hanem mert végre úgyérzem, hogy sikerült valamit elérnem. Felvettek a New York-i Zene és tánc akadémiára. Tegnap délután közölték velem a nagy hírt.

Sokkolva álltam előtte. Miért? Miért? New York. Egy másik város, kontinens, messze tőlünk, tőlem..

- Nem kérhetlek, hogy mondj le az álmaidról miattam. Nem erre nem.

- Hiába kérnél. - Mondta határozott hangon, hideg tekintettel.- Hát akkor viszlát. - és ezzel kilépet az ajtón és ahogy ő fogalmazta, az életemből is..."

Zihálva, izzadtan ébredtem. Újra. Újra átéltem azt a pillanatot. Sok év után ismét a felszínre vetődött életemnek egy nagyon fontos darabja: Ellie.

Game Over

Sziasztok:)

Nem, még nem novella, vagy valami olyasmi, csak ilyen kis szövegrészletek tőlem. Felmerült egy gondoltat, hogy esetleg, legyen folytatása a "Robert Pattinson novellának".Hmm..nem tudom. Eredetileg mivel ügyebár, elég érdekes téma(xD) ezért, úgy gondoltam, hogy így hagynám a végét, ilyen félhomályban. De motosztkált bennem egy gondolat, hogy esetleg még lehetne valami. De mi?:D Gondolkodom rajta, hogy mivel lehetne folytatni, ha szeretnétek, de úgy, hogy ne legyen már nagyon erőltetett:)

Addig is jó olvasást:)

És a komikat meg a pipákat, ne feledjétek;)

Elnyelt a sötétség rideg hidegsége. A segítséget nyújtó kezek eltűntek. A sötétségben hirtelen pofonokat kapsz. Az élet pofonjait. De nem tudod kitől, és miért. Csak kapod oda, és onnan ahová sose gondoltad. Mire erőt gyűjtenél a folytatáshoz újra a padlóra kerülsz. Csak az a kérdés hányszor leszel képes még képes felállni. Bármerre fordulsz csak csalódás és fájdalom. Majd egyszer csak egy fény megtöri a sötétség homályát . A remény fénye, melynek ragyogása átveszi szemednek fájdalmasan üres tekintetét. Rabul ejt. Elkápráztat. Megbűvöl. Csak nézed majd lassan elkezdesz felé közeledni és próbálod megérinteni, szeretnél része lenni a fényességnek ,de a távolság egyre csak nő és nő. Mikor már közel vagy hozzá, de mégis túl messze hogy kicsússzon kezed közül és ezzel együtt szétessen remény gondolata…Közben hangok szólítanak minden honnan hogy ne tedd, ne menj közelebb. Ismerős hangok , a szeretteid hangja. De nem, te nem figyelsz rájuk csak mész előre , a legegyszerűbb úton: a fény felé. Egyszerűen vonz magához mint egy örvény amiből melegség árad szeretet, amit rettentően erősen érzékelsz. Majd rájössz hogy a fény csalogatott egy ösvényen, egy számodra járatlan ösvényen. Már nem távolodik a fény, te mész felé legyőzve a köztetek lévő távolságot. Majd az utolsó lépésnél megállsz, Nagy levegőt veszel és félénken eltűnsz benne. Majd csak egy hangot hallasz, a EKG hosszúra nyúló, sípoló hangját….

Egy érzés mikor elönt a düh, az agyadra telepedő vörös köd, a mindent pusztító érzés. Ilyenkor minden kavarog mint, a szélben a por, és maga után hagyva, meggondolatlanul tombol, pusztít. Minden hang, a külvilág zajai megszűnnek, majd újult erővel visszatérnek, mint egy egybefolyó hangmassza, ami körülvesz jelezve, hogy nincs kiút, Ő téged akar senki mást. Akaratlanul is elveszi ami az övé, és eltipor hogy még erőd se legyen a folytatásra hogy küzdj elenne. Majd egyszerűen hagyod,had sodorjon magával az ami ellen idáig küzdöttél…feladod, engeded, hogy az érzés a rabszolgájává tegyen téged. Miközben a sötétségben találod magad egyedül a félelmeddel, és egy hang azt suttogja: GAME OVER…

(Höhh..igen:$ amm...Most gondolom, azon jár az eszetek, hogy egy 13 éves "kislány" miért ír ilyeneket a halálról. Hát, nem tudom csak úgy jött, de nincs semmmi bajom:)

Robert Pattinson Novella

Sziasztok:) Az első novella:)

jó olvasást:) ( kicsit érdekes téma, de ezt álmodtam, és úgy éreztem, hogy muszáj leírnom)

Ha valaki erre téved, és elolvasta amit írtam akkor kérem komizzon, vagy legalább egy pipát hagyjon maga után jelzésül.:D

Köszi

Jó olvasást:)

Maddie szemszög

Egy újabb nap. Egy újabb nap teli várakozással.Hogy mire? Hát jó kérdés….Azóta így telnek a napjaink amióta kiválasztották a mi családunkat a szerencsés hármasba…A hármasba akiket meglátogat a „ Twilight szexi vámpírhőse : Robert Pattinson”. Nagyszerű. Jó nem mondom hogy én nem várom ..csak..nem akarom beleélni magam. Mint már sokszor. Már jó párszor dőltem be üres kimondott szavaknak amik elszálltak de bennem mégis mély nyomott hagytak. Azóta mindig kicsit így állok hozzá a dolgokhoz. Ez most úgy hangozhat hogy nem vagyok valami nagy rajongó. Rajongó vagyok csak nem abból a fajtából aki már nem tudja, hogy hol a határ. Jó könyv, jó film , jó színészek és ennyi! Nem kell ide csipkés „team Edward-os” bugyi vagy sikoltozni ha meglátod valamelyik színészt. És én ezt hiába magyarázom a testvéreimnek mert szerintük én még túl kicsi vagyok ahhoz hogy ezt megértsem és hogy felfogjam a súlyát. Lehet hogy csak 14 éves vagyok de ilyen témákban sokkal érettebb vagyok náluk. Már most eltudom képzelni mi lesz itt ha egyszer (tényleg valaha) eljön hozzánk. valami 3. világháború féle.

A lányok már tökre elszomorodva ültek a nappaliba mondván h este kilenckor nem fog beállítani hozzánk. Beth és Nora már korábban feladták a várakozást ezért felmentek a szobájukba.

Végül Lexa is beadta a derekát és felment.Én még maradtam inkább kicsit tv-t nézni. lapozgattam a csatornákat hátha találok valamit de semmi érdekfeszítő műsor nem ment.

Na,jó. Az egyik csatornán pont a Kaland Park ment főszerepben Kristen Stewart-al. Most akkor megnézzem úgy századjára vagy keressek valami mást ? Jó lesz ez… egy ideig. Úgy is olyan rég láttam úgy..múlthéten asszem. Kényelmesen elhelyezkedtem a tévénézéshez. Popcorn,kóla,pokróc, távirányító. Oké, minden meg van.

Olyan kényelmesen feküdtem és néztem volna a tv-t. De csak volna. Ha meg nem zavar a csengő fülsüketítő hangja. Ki a jó isten keres minket negyed 10-kor ?!

Nagy nehezen kikeltem az ágyból majd, lassan elcsoszogtam a kulcsért hogy megnézzem ki mert

engem megzavarni. Persze az ajtó felé vezető úton szokásomhoz híven jó néhányszor

megbotlottam és szidtam azt aki az ajtó mögött ál.

Kikerestem a megfelelő kulcsot

a több százból és kitártam az ajtót.

Az éles fény ami hirtelen jött megvakított és még azt sem tudtam hirtelen hogy hol vagyok. A kezemmel próbáltam takarni a szemem kisebb, nagyobb sikerrel. Aztán hirtelen megszűnt és már láttam egy keveset fehér foltokban. Keveset de azt már kitudtam venni hogy egy kameralámpát dugtak a képembe. Minek ide Kamera ? Jobban körbe néztem és egy egész stábbal állok szemben. Stáb ? Kamera ? Mi van ? Már volt egy elméletem de hiányzott az utolsó darab a kirakóshoz. Nagy gondolkodás közepette valaki megkocogtatta a vállam. Ki más mint a kirakós utolsó, mindent megmagyarázó darabja. A nyakát hátrahúzva szemét összecsukva, karját ölelésre nyitva ált velem szemben mintha azzal néhány centiméterrel tom

píthatná egy sikításhangját jelen pillanatban az én sikításom hangját. Na azt várhatná…Felhúzott szemöldökkel álltam előtte. Most mi van ? Lassan hunyorogva nyitotta ki a szemét ,azt a meseszép kék szemét *.* Kicsit végig mértem és nem csalódtam benne tipikus Rob-os megjelenés a borostás arcával és a csöves sapkájában ( már csak így hívj

uk barátaimmal) és a kihagyhatatlan kockás ingével. Egész helyes volt.

Nem zavart nagyon hogy minden léle

gzésemet kamerák örökítik meg.. Viszont az már annál inkább hogy olyan csönd van hogy még a légy zümmögést is hallottam. Ja, akkor most mindenki azt várja hogy reagáljak valamit ?? Hát az biztos hogy nem fogom egyből beinvitálni a házba hisz nem is ismerem.

- Amm… Szia ,segíthetek valamiben? – kérdeztem a legnagyobb nyugalmat színlelve, miközben belülről majd megszakadtam a röhögéstől. Kérdésem nagyon meglephette mert köpni nyelni nem tudott. És ahogy észrevettem elég zavarban van attól hogy nem úgy kezelem mint a legtöbb

koromba lévő.

- Szia!Hát…tudod…amm…- összevissza krákogott, nem nagyon találta a szavakat- A verseny…a Tyra Banks-es ..- mialatt ezt kinyögte legalább háromszor beletúrt a hajába amiről valahogy lekerült a sapka.

- Óóó.. hogy az ..Akkor oké – na, nem játszom

tovább a tudatlant. – Akkor gyere ,vagyis gyertek- néztem végig az egyben meglepett és Rob zavarán jól szórakozó stábon.

beinvitáltam őket majd mondtam hogy felmegyek szólni a lányoknak . A többes számra Rob szeme kikerekedett és megkérdezte hogy hányan vannak. Mikor rávágtam hogy hárman akkorát nyelt hogy még az utca végén is hallották szerintem.

Mosolyogva nyitottam be a lányokhoz h szóljak nekik de mikor beléptem lefagytam. Hogy adjam be nekik hogy a számukra a világ szexibb vámpírja csak rájuk vár ?Kis gondolkodás után végül csak annyit mondtam nekik hogy rendeltem pizzát és hogy menjenek le enni. Lexa és Beth rohantak is mert farkas éhesek voltak. Nora viszont nehezebb esett volt. Elkezdt

em befűzni őt de nem ment. Amikor már épp elszóltam volna magam,

lentről hangos sikítás hallatszott fel. Na, a lányok meglátták a kisvendégünket… Nora ijedten nézett rám magyarázatra várva. Én csak eljátszottam a tudtalant és szaladtam lefelé. Örömme

l vettem tudomásul hogy Nora is jön mögöttem .Mikor leértünk arra mentem ahol Robékat hagytam. A látvány ami fogadott megdöbbentő volt mondjuk mást nem is vártam a lányoktól.

Rob valahogy a földön kötött ki (gondolom a lányok feldöntötték ) és Beth és Lexa rajta ült. Szegény... Annyira Látszik rajta hogy semmi kedve sem volt ehhez. Biztos csak a menedzsere beszélte rá hogy jó reklám fogás lesz … Mint egy báb akit dróton rángatnak… Elégé elkalandozgathattam mert már Rob valahogy felkelt és b

eszélgetett a lányokkal. Na? Beszélgetett ? Ez már haladás…A lányok idővel egyre kínosabb és kínosabb kérdéseket tettek fel neki.. Ha ez így halad Komoly Lefogom Őket tagadni. De sokkot

akkor kaptam amikor Beth lehozta a team Edward-os bugyiát hogy Rob írja alá.

Elszörnyedve vette keze közé a csipkecsodát és vizslatta hogy hol van egy olyan rész ahova tud írni. végül nagy nehezen aláírta és vissza nyújtotta. Én tervem szerint a sarokban meghúztam magam és figyeltem. Annyira más volt. Látszott rajta hogy próbál megfelelni de már a töke tele van az egésszel és csak egy puha ágyat akar. Míg a lányok nya

ggatták én bementem a konyhába inni. Egy pohárba öntöttem egy kis vizet és egy szuszra lehúztam. A poharat kiöblítettem és visszaraktam a helyére. Indultam volna vissza de valami vagyis valaki az utamat állta.

- Bocsi - néztem fel rá. Hú de magas és még csak most vettem észre.

- Semmi baj - mosolygott. Vajon tudja,hogy a világon lányok milliói ölnének csak, hogy lássák ezt a mosolyt? És nekem ettől kéne most elalélnom?!

- Hogy sikerült ellógnod előlük ? – nem hiszem hogy csak úgy magára hagyták volna.

- Én most elvileg Wc-n vagyok

- Balra az utolsó ajtó –mutattam a kezemmel az irányt.

- Nem, nem kell csak már kell egy kis levegő

- Ez érthető- mosolyogtam rá.

Kínos csönd

Épp fordultam volna meg. Amikor megszólított.

- Maddie! Várj!- hezitálni kezdett- Kösz, hogy nem ugrottál a nyakamba.– kezdte félénken.

- Hmm??- vontam össze a szemöldököm.

- Kösz, hogy legalább ennyivel segítettél, hogy engem is normálisnak kez

eltél. Te nem ugrottál a nyakamba mikor megláttál , nem sikítottál sőt még mint egy normális idegent megkérdeztél hogy miben segíthetsz nekem.

- De ez a normális. Nem?

- De igen. Csak olyan jó hogy végre valaki nem

rajong értem úgy mint egy őrült.

- Kimondta hogy én nem vagyok a őrült rajongód? – húztam fel

a szemöldököm.

- Csak nem ? –kérdezte összevont szemöldökkel és egy pimasz mosollyal

- Mondjuk úgy hogy Jó könyv, Jó film, Jó színészek és ENNYI. ja és persze a pont az ENNYI után. Persze vagyok olyan hülye hogy képes lennék a -10 fokban hajnalig várni csak hogy lássam Kellan-t . De ha meglátnám nem kezdenék el kiabálni mindenféle hülyeséget. Érted? - Hadartam el egy szuszra.

- Asszem a lényeget sikerült kivennem. Egyébként miért pont Kellan ?

- Mert ő olyan cukii !!!

- Hát ha megismernéd akkor lehet nem ezt mondanád szerintem..- motyogta halkan inkább csak magának.

- Honnan tudod nevem ?

- A nővéreid mondták mikor rá kérdeztem hogy hova lettél. És akkor mentem el a „wc”-re

- A nővéreimről jut eszembe elég feltűnő lenne hogy idáig wc-zel, kivéve ha n

em kaptál hasmenést – viccelődtem. – Na menjünk.

- Várj! Mi a teljes neved??

- Maddie Kelis

visszaindultunk a nappaliba ahol a stáb teljesen berendezgettek és minden folytatódott előröl de csak 5 percig mert Rob mondta hogy lassan indulnia kell. Hát igen. Semmi sem szól örökre.

Persze előkerültek a fényképezőgépek is de azok a tipikus „átkarollak de közben hozzád sem érek” fotók lettek. Én nem nagyon ragaszkodtam a fotóhoz viszont Rob igen. Mintha én lennék a sztár. Ez meg is nevetettet.

„ közeledett felém hogy velem is megcsináljuk a közös fotót de megállítottam.

- Figyi, tudom milyen kellemetlen neked ez az egész szóval megkímélek téged.

- Hát.. amikor az egyik nővéred keze úgy harmadjára csúszott „ véletlenül” rossz hely

re akkor már tényleg elég zavaró volt - és beletúrt a cuki szénaboglyába.

- Hát…erre most mit mondjak ..megesik,!- röhögtem jót a szituáción és a velejáró zavarán.

- De tényleg ! Én szeretnék egy fotót Veled !

- Ó….szóval most akkor én vagyok a sztár vagy mi ?? –incselkedtem.

- Fogalmazhatunk így is. - mosolygott

.

- Háát….tudod nem szokásom mindenféle idegen pasikkal fotózkodni …de mivel ilyen szépen kérted…legyen! - Mondtam mint egy beképzelt csitri.

- Hűűűű..

- Jól van! Gyere!- nevetem ki „Maddie hangon”

Sután oda battyogott mellém majd megpróbált valahogy átölelni, de nem igazán ment. Na

aztán megfogtam és átöleltem…Én tehetek róla hogy ilyen magas?

- Hát ez jóó..- szakadok magunkon..

A kép is elkészült. De éreztem a nővéreim irigy pillantását hogy én kerülhettem hozzá legközelebb pedig nem is vagyok úgy oda érte…annyira..xD"

A stáb már épp pakolt hogy ideje menni. És jött a búcsúzkodás. A lányok a szemükre telepedő könny fátyoltól homályosan integettek én pedig szelíden mosolyogtam bár én is szomorú voltam..hát igen..azért bennem is elveszett egy rajongó aki nagyon felnézz arra a férfira aki megformálja Edward Cullen karakterét. Lényegében elég érdekes esténk vagyis …mi van ?? Hajnali fél egy van ? ..-.- pff… mindegy …miután már házon kívül volt a csipet csapat csak Rob maradt bent. Majd még egy ölelés után ő is elment. Ennyi volt valószínűleg többet nem is fogjuk látni…L Már vagy fél órája elmentek de még mindig a nappaliban ülünk és beszélgetünk vagyis beszélgetnek mert én a gondolataimba merülve ültem és azon gondolkodtam mennyi

re nem szabad hinni annak amit a tv-ben látsz. Mindent mutatnak az emberekrő

l csak az igazat nem. Átverik a nézőket a saját kis elképzelésükkel ,hogy milyenek is valójába azt nem mutatják. Hmmm… A lányok lassan elvonultak feltenni a képeket a Facebook-ra. Úgy sem tudnék aludni mert úgy felvagyok pörögve ezért valami elfoglaltság után néztem fél kettőkor -.- Mivel a filmnek vége így marad

ok a kockulásnál. (xD) Végül én is a facebook-on kötöttem ki. Semmi új nem történt csak egy értesítést kaptam, hogy valaki ismerősnek jelölt.

De amikor megláttam a nevet még levegőt is elfelejtettem

venni…

Rob:)

Maddie